R±j± tassa vacana½ sutv± tussitv± “sundaro up±yo, ±cariya, eva½ kariss±m±”ti sampaµicchi. Ta½ pana manta½ c³¼anibrahmadattassa sayanap±lik± s±¼ik± sutv± paccakkhamak±si. R±j± nipuºe kabbak±re pakkos±petv± bahu½ dhana½ datv± dh²tara½ tesa½ dassetv± “t±t±, etiss± r³pasampatti½ niss±ya kabba½ karoth±”ti ±ha. Te atimanohar±ni g²t±ni bandhitv± r±j±na½ s±vayi½su. R±j± tussitv± bahu½ dhana½ tesa½ ad±si. Kav²na½ santik± naµ± sikkhitv± samajjamaº¹ale g±yi½su. Iti t±ni vitth±rit±ni ahesu½. Tesu manuss±na½ antare vitth±ritatta½ gatesu r±j± g±yake pakkos±petv± ±ha– “t±t±, tumhe mah±sakuºe gahetv± rattibh±ge rukkha½ abhiruyha tattha nisinn± g±yitv± pacc³sak±le tesa½ g²v±su ka½sat±le bandhitv± te upp±tetv± otarath±”ti. So kira “pañc±larañño dh²tu sar²ravaººa½ devat±pi g±yant²”ti p±kaµabh±vakaraºattha½ tath± k±resi. Puna r±j± kav² pakkos±petv± “t±t±, id±ni tumhe ‘evar³p± kum±rik± jambud²patale aññassa rañño n±nucchavik±, mithil±ya½ vedeharañño anucchavik±’ti rañño ca issariya½ im±ya ca r³pa½ vaººetv± g²t±ni bandhath±”ti ±ha. Te tath± katv± rañño ±rocayi½su.

R±j± tesa½ dhana½ datv± puna g±yake pakkos±petv± “t±t±, mithila½ gantv± tattha imin±va up±yena g±yath±”ti pesesi. Te t±ni g±yant± anupubbena mithila½ gantv± samajjamaº¹ale g±yi½su. T±ni sutv± mah±jano ukkuµµhisahass±ni pavattetv± tesa½ bahu½ dhana½ ad±si. Te rattisamaye rukkhesupi g±yitv± pacc³sak±le sakuº±na½ g²v±su ka½sat±le bandhitv± otaranti. ¾k±se ka½sat±lasadda½ sutv± “pañc±lar±jadh²tu sar²ravaººa½ devat±pi g±yant²”ti sakalanagare ekakol±hala½ ahosi. R±j± sutv± g±yake pakkos±petv± antonivesane samajja½ k±retv± “evar³pa½ kira uttamar³padhara½ dh²tara½ c³¼anir±j± mayha½ d±tuk±mo”ti tussitv± tesa½ bahu½ dhana½ ad±si. Te ±gantv± brahmadattassa ±rocesu½. Atha na½ kevaµµo ±ha– “id±ni, mah±r±ja, divasa½ vavatthapanatth±ya gamiss±m²”ti. “S±dhu, ±cariya, ki½ laddhu½ vaµµat²”ti? “Thoka½ paºº±k±ran”ti. “Tena hi gaºh±”ti d±pesi. So ta½ ±d±ya mahantena pariv±rena vedeharaµµha½ p±puºi. Tass±gamana½ sutv± nagare ekakol±hala½ j±ta½ “c³¼anir±j± kira vedeho ca mittasanthava½ karissanti, c³¼anir±j± attano dh²tara½ amh±ka½ rañño dassati kevaµµo divasa½ vavatthapetu½ et²”ti. Vedehar±j±pi suºi, mah±sattopi, sutv±na panassa etadahosi “tass±gamana½ mayha½ na ruccati, tathato na½ j±niss±m²”ti. So c³¼anisantike upanikkhittakapuris±na½ s±sana½ pesesi “imamattha½ tathato j±nitv± pesent³”ti. Atha te “mayameta½ tathato na j±n±ma, r±j± ca kevaµµo ca sayanagabbhe nis²ditv± mantenti, rañño pana sayanap±lik± s±¼ik± sakuºik± etamattha½ j±neyy±”ti paµipesayi½su.

Ta½ sutv± mah±satto cintesi “yath± pacc±mitt±na½ ok±so na hoti, eva½ suvibhatta½ katv± susajjita½ nagara½ aha½ kevaµµassa daµµhu½ na dass±m²”ti. So nagaradv±rato y±va r±jageh±, r±jagehato ca y±va attageh±, gamanamagga½ ubhosu passesu kilañjehi parikkhip±petv± matthakepi kilañjehi paµicch±d±petv± cittakamma½ k±r±petv± bh³miya½ pupph±ni vikiritv± puººaghaµe µhap±petv± kadaliyo bandh±petv± dhaje paggaºh±pesi. Kevaµµo nagara½ pavisitv± suvibhatta½ nagara½ apassanto “raññ± me maggo alaªk±r±pito”ti cintetv± nagarassa adassanattha½ katabh±va½ na j±ni. So gantv± r±j±na½ disv± paºº±k±ra½ paµicch±petv± paµisanth±ra½ katv± ekamanta½ nis²ditv± raññ± katasakk±rasamm±no ±gatak±raºa½ ±rocento dve g±th± abh±si–

599. “R±j± santhavak±mo te, ratan±ni pavecchati;

±gacchantu ito d³t±, mañjuk± piyabh±ºino.

600. “Bh±santu muduk± v±c±, y± v±c± paµinandit±;

pañc±lo ca videho ca, ubho ek± bhavantu te”ti.

Tattha santhavak±moti mah±r±ja, amh±ka½ r±j± tay± saddhi½ mittasanthava½ k±tuk±mo. Ratan±n²ti itthiratana½ attano dh²tara½ ±di½ katv± tumh±ka½ sabbaratan±ni dassati. ¾gacchant³ti ito paµµh±ya kira uttarapañc±lanagarato paºº±k±ra½ gahetv± madhuravacan± piyabh±ºino d³t± idha ±gacchantu, ito ca tattha gacchantu. Ek± bhavant³ti gaªgodaka½ viya yamunodakena saddhi½ sa½sandant± ekasadis±va hont³ti.

Evañca pana vatv± “mah±r±ja, amh±ka½ r±j± añña½ mah±matta½ pesetuk±mo hutv±pi ‘añño man±pa½ katv± s±sana½ ±rocetu½ na sakkhissat²’ti ma½ pesesi ‘±cariya, tumhe r±j±na½ s±dhuka½ pabodhetv± ±d±ya ±gacchath±’ti, gacchatha r±jaseµµha abhir³pañca kum±rika½ labhissatha, amh±kañca raññ± saddhi½ mittabh±vo patiµµhahissat²”ti ±ha. So tassa vacana½ sutv± tuµµham±naso “uttamar³padhara½ kira kum±rika½ labhiss±m²”ti savanasa½saggena bajjhitv± “±cariya, tumh±kañca kira mahosadhapaº¹itassa ca dhammayuddhe viv±do ahosi, gacchatha putta½ me passatha, ubhopi paº¹it± aññamañña½ kham±petv± mantetv± eth±”ti ±ha. Ta½ sutv± kevaµµo “passiss±mi paº¹itan”ti ta½ passitu½ agam±si. Mah±sattopi ta½ divasa½ “tena me p±padhammena saddhi½ sall±po m± hot³”ti p±tova thoka½ sappi½ pivi, gehampissa bahalena allagomayena lep±pesi, thambhe telena makkhesi, tassa nipannamañcaka½ µhapetv± ses±ni mañcap²µh±d²ni n²har±pesi.

So manuss±na½ saññamad±si “t±t±, br±hmaºe kathetu½ ±raddhe eva½ vadeyy±tha ‘br±hmaºa, m± paº¹itena saddhi½ kathayittha, ajja tena tikhiºasappi pivitan’ti. Mayi ca tena saddhi½ kathan±k±ra½ karontepi ‘deva tikhiºasappi te pivita½, m± katheth±’ti ma½ niv±reth±”ti. Eva½ vic±retv± mah±satto rattapaµa½ niv±setv± sattasu dv±rakoµµhakesu manusse µhapetv± sattame dv±rakoµµhake paµamañcake nipajji. Kevaµµopissa paµhamadv±rakoµµhake µhatv± “kaha½ paº¹ito”ti pucchi. Atha na½ te manuss± “br±hmaºa, m± saddamakari, sacepi ±gacchituk±mo, tuºh² hutv± ehi, ajja paº¹itena tikhiºasappi p²ta½, mah±sadda½ k±tu½ na labbhat²”ti ±ha½su. Sesadv±rakoµµhakesupi na½ tatheva ±ha½su. So sattamadv±rakoµµhaka½ atikkamitv± paº¹itassa santika½ agam±si. Paº¹ito kathan±k±ra½ dassesi. Atha na½ manuss± “deva, m± kathayittha, tikhiºasappi te p²ta½, ki½ te imin± duµµhabr±hmaºena saddhi½ kathiten±”ti vatv± v±rayi½su. Iti so tassa santika½ gantv± neva nis²ditu½, na ±sana½ niss±ya µhitaµµh±na½ labhi, allagomaya½ akkamitv± aµµh±si.

Atha na½ oloketv± eko akkh²ni nim²li, eko bhamuka½ ukkhipi, eko kappara½ kaº¹³yi. So tesa½ kiriya½ oloketv± maªkubh³to “gacch±maha½ paº¹it±”ti vatv± aparena “are duµµhabr±hmaºa, ‘m± saddamak±s²’ti vutto saddameva karosi, aµµh²ni te bhindiss±m²”ti vutte bh²tatasito hutv± nivattitv± olokesi. Atha na½ añño ve¼upesik±ya piµµhiya½ t±lesi, añño g²v±ya½ gahetv± khipi, añño piµµhiya½ hatthatalena pahari. So d²pimukh± muttamigo viya bh²tatasito nikkhamitv± r±jageha½ gato. R±j± cintesi “ajja mama putto ima½ pavatti½ sutv± tuµµho bhavissati, dvinna½ paº¹it±na½ mahatiy± dhammas±kacch±ya bhavitabba½, ajja ubho aññamañña½ kham±pessanti, l±bh± vata me”ti. So kevaµµa½ disv± paº¹itena saddhi½ sa½sandan±k±ra½ pucchanto g±tham±ha–

601. “Katha½ nu kevaµµa mahosadhena, sam±gamo ±si tadiªgha br³hi;

kacci te paµinijjhatto, kacci tuµµho mahosadho”ti.

Tattha paµinijjhattoti dhammayuddhamaº¹ale pavattaviggahassa v³pasamanattha½ kacci tva½ tena, so ca tay± nijjhatto kham±pito. Kacci tuµµhoti kacci tumh±ka½ raññ± pesita½ pavatti½ sutv± tuµµhoti.

Ta½ sutv± kevaµµo “mah±r±ja, tumhe ‘paº¹ito’ti ta½ gahetv± vicaratha, tato asappurisataro n±ma natth²”ti g±tham±ha–

602. “Anariyar³po puriso janinda, asammodako thaddho asabbhir³po;

yath± m³go ca badhiro ca, na kiñcittha½ abh±sath±”ti.

Tattha asabbhir³poti apaº¹itaj±tiko. Na kiñcitthanti may± saha kiñci attha½ na bh±sittha, teneva na½ apaº¹itoti maññ±m²ti bodhisattassa aguºa½ kathesi.

R±j± tassa vacana½ anabhinanditv± appaµikkositv± tassa ca tena saddhi½ ±gat±nañca paribbayañceva niv±sagehañca d±petv± “gacchath±cariya, vissamath±”ti ta½ uyyojetv± “mama putto paº¹ito paµisanth±rakusalo, imin± kira saddhi½ neva paµisanth±ra½ ak±si, na tuµµhi½ pavedesi. Kiñci tena an±gatabhaya½ diµµha½ bhavissat²”ti sayameva katha½ samuµµh±pesi–

603. “Addh± ida½ mantapada½ sududdasa½, attho suddho naraviriyena diµµho;

tath± hi k±yo mama sampavedhati, hitv± saya½ ko parahatthamessat²”ti.

Tattha idanti ya½ mama puttena diµµha½, addh± ida½ mantapada½ aññena itarapurisena sududdasa½. Naraviriyen±ti v²riyavantena mahosadhapaº¹itena suddho attho diµµho bhavissati. Sayanti saka½ raµµha½ hitv± ko parahattha½ gamissati.

“Mama puttena br±hmaºassa ±gamane doso diµµho bhavissati. Ayañhi ±gacchanto na mittasanthavatth±ya ±gamissati, ma½ pana k±mena palobhetv± nagara½ netv± gaºhanatth±ya ±gatena bhavitabba½. Ta½ an±gatabhaya½ diµµha½ bhavissati paº¹iten±”ti tassa tamattha½ ±vajjetv± bh²tatasitassa nisinnak±le catt±ro paº¹it± ±gami½su. R±j± senaka½ pucchi “senaka, ruccati te uttarapañc±lanagara½ gantv± c³¼anir±jassa dh²tu ±nayanan”ti? Ki½ kathetha mah±r±ja, na hi siri½ ±gacchanti½ daº¹ena paharitv± pal±petu½ vaµµati. Sace tumhe tattha gantv± ta½ gaºhissatha, µhapetv± c³¼anibrahmadatta½ añño tumhehi samo jambud²patale na bhavissati. Ki½ k±raº±? Jeµµhar±jadh²t±ya gahitatt±. So hi “sesar±j±no mama manuss±, vedeho ekova may± sadiso”ti sakalajambud²pe uttamar³padhara½ dh²tara½ tumh±ka½ d±tuk±mo j±to, karothassa vacana½. Mayampi tumhe niss±ya vatth±laªk±re labhiss±m±ti. R±j± sesepi pucchi. Tepi tatheva kathesu½. Tassa tehi saddhi½ kathentasseva kevaµµabr±hmaºo attano niv±sageh± nikkhamitv± “r±j±na½ ±mantetv± gamiss±m²”ti ±gantv± “mah±r±ja, na sakk± amhehi papañca½ k±tu½, gamiss±ma maya½ narind±”ti ±ha. R±j± tassa sakk±ra½ katv± ta½ uyyojesi. Mah±satto tassa gamanabh±va½ ñatv± nhatv± alaªkaritv± r±jupaµµh±na½ ±gantv± r±j±na½ vanditv± ekamanta½ nis²di. R±j± cintesi “putto me mahosadhapaº¹ito mah±mant² mantap±raªgato at²t±n±gatapaccuppanna½ attha½ j±n±ti. Amh±ka½ tattha gantu½ yuttabh±va½ v± ayuttabh±va½ v± paº¹ito j±nissat²”ti. So attan± paµhama½ cintita½ avatv± r±garatto moham³¼ho hutv± ta½ pucchanto g±tham±ha–

604. “Channañhi ek±va mat² sameti, ye paº¹it± uttamabh³ripatt±;