10. Aññatara-itthivatthu

Ramaº²y±n²ti ima½ dhammadesana½ satth± jetavane viharanto aññatara½ itthi½ ±rabbha kathesi.

Eko kira piº¹ap±tiko bhikkhu satthu santike kammaµµh±na½ gahetv± eka½ jiººa-uyy±na½ pavisitv± samaºadhamma½ karoti. Ek± nagarasobhin² itth² purisena saddhi½ “aha½ asukaµµh±na½ n±ma gamiss±mi, tva½ tattha ±gaccheyy±s²”ti saªketa½ katv± agam±si. So puriso n±gacchi. S± tassa ±gamanamagga½ olokent² ta½ adisv± ukkaºµhitv± ito cito ca vicaram±n± ta½ uyy±na½ pavisitv± thera½ pallaªka½ ±bhujitv± nisinna½ disv± ito cito ca olokayam±n± añña½ kañci adisv± “ayañca puriso eva, imassa citta½ pamohess±m²”ti tassa purato µhatv± punappuna½ nivatthas±µaka½ mocetv± niv±seti, kese muñcitv± bandhati, p±ºi½ paharitv± hasati. Therassa sa½vego uppajjitv± sakalasar²ra½ phari. So “ki½ nu kho idan”ti cintesi. Satth±pi “mama santike kammaµµh±na½ gahetv± ‘samaºadhamma½ kariss±m²’ti gatassa bhikkhuno k± nu kho pavatt²”ti upadh±rento ta½ itthi½ disv± tass± an±c±rakiriya½, therassa ca sa½veguppatti½ ñatv± gandhakuµiya½ nisinnova tena saddhi½ kathesi “bhikkhu, k±magavesak±na½ aramaºaµµh±nameva v²tar±g±na½ ramaºaµµh±na½ hot²”ti Evañca pana vatv± obh±sa½ pharitv± tassa dhamma½ desento ima½ g±tham±ha–

99. “Ramaº²y±ni araññ±ni, yattha na ramat² jano;

v²tar±g± ramissanti, na te k±magavesino”ti.

Tattha araññ±n²ti supupphitataruvanasaº¹apaµimaº¹it±ni vimalasalilasampann±ni araññ±ni n±ma ramaº²y±ni. Yatth±ti yesu araññesu vikasitesu padumavanesu g±mamakkhik± viya k±magavesako jano na ramati. V²tar±g±ti vigatar±g± pana kh²º±sav± n±ma bhamaramadhukar± viya padumavanesu tath±r³pesu araññesu ramissanti. Ki½ k±raº±? Na te k±mapavesino, yasm± te k±magavesino na hont²ti attho.

Desan±vas±ne so thero yath±nisinnova saha paµisambhid±hi arahatta½ p±puºitv± ±k±sen±gantv± thuti½ karonto tath±gatassa p±de vanditv± agam±s²ti.

Aññatara-itthivatthu dasama½.

Arahantavaggavaººan± niµµhit±.

Sattamo vaggo.