8. Vattakkhandhakavaŗŗan±

¾gantukavattakath±vaŗŗan±

357. Ekasmi½ g±me ańńavih±rato ±gatopi ±gantukova. Tattha kecieva½ vadanti “±v±siko katthaci gantv± sace ±gato, ‘ten±pi ±gantukabhatta½ bhuńjitabban’tivuttatt± d³r±gamana½ vutta½ hoti, na g±me, tasm± na yuttan”ti. Te vattabb± “±gantukabhatta½n±ma gahaµµhehi µhapita½. Yasmi½ nibaddha½, tato ańńag±matoti ±panna½. Tath± vih±r±dhik±ratt±ańńavih±rato ±gatopi ±gantuko v±”ti ±cariy±na½ sanniµµh±na½. P±n²ya½ pucchitabba½,paribhojan²ya½ pucchitabbanti uddharitv± ghaµasar±v±digata½ sandh±ya paµhama½, dutiya½k³pata¼±k±digatanti ±cariyo. Dutiyav±re attano vasanaµµh±natt± visu½ pucchitabbameva,tasm± vutta½ eta½ “paricchinnabhikkho v± g±mo”ti. Bah³su potthakesu duvidh±piyujjati.