[379] 4. Neruj±takavaººan±

K±kol± k±kasaªgh± c±ti ida½ satth± jetavane viharanto aññatara½ bhikkhu½ ±rabbha kathesi. So kira satthu santike kammaµµh±na½ gahetv± eka½ paccantag±ma½ agam±si. Manuss± tassa iriy±pathe pas²ditv± ta½ bhojetv± paµiñña½ gahetv± araññe paººas±la½ katv± tattha vas±pesu½, ativiya cassa sakk±ra½ kari½su. Atheke sassatav±d± ±gama½su. Te tesa½ vacana½ sutv± therassa v±da½ vissajjetv± sassatav±da½ gahetv± tesaññeva sakk±ra½ kari½su. Tato ucchedav±d± ±gama½su te sassatav±da½ vissajjetv± ucchedav±dameva gaºhi½su. Athaññe acelak± ±gami½su. Te ucchedav±da½ vissajjetv± acelakav±da½ gaºhi½su. So tesa½ guº±guºa½ aj±nant±na½ manuss±na½ santike dukkhena vasitv± vutthavasso pav±retv± satthu santika½ gantv± katapaµisanth±ro “kaha½ vassa½vutthos²”ti vutte “paccanta½ niss±ya, bhante”ti vatv± “sukha½ vutthos²”ti puµµho “bhante, guº±guºa½ aj±nant±na½ santike dukkha½ vutthosm²”ti ±ha. Satth± “bhikkhu por±ºakapaº¹it± tiracch±nayoniya½ nibbatt±pi guº±guºa½ aj±nantehi saddhi½ ekadivasampi na vasi½su, tva½ attano guº±guºa½ aj±nanaµµh±ne kasm± vas²”ti vatv± tena y±cito at²ta½ ±hari.
At²te b±r±ºasiya½ brahmadatte rajja½ k±rente bodhisatto suvaººaha½sayoniya½ nibbatti, kaniµµhabh±t±pissa atthi. Te cittak³µapabbate vasant± himavantapadese saya½j±tas±li½ kh±danti. Te ekadivasa½ tattha caritv± cittak³µa½ ±gacchant± antar±magge eka½ neru½ n±ma kañcanapabbata½ disv± tassa matthake nis²di½su. Ta½ pana pabbata½ niss±ya vasant± sakuºasaªgh± catuppad± ca gocarabh³miya½ n±n±vaºº± honti, pabbata½ paviµµhak±lato paµµh±ya te sabbe tassobh±sena suvaººavaºº± honti. Ta½ disv± bodhisattassa kaniµµho ta½ k±raºa½ aj±nitv± “ki½ nu kho ettha k±raºan”ti bh±tar± saddhi½ sallapanto dve g±th± abh±si–
20. “K±kol± k±kasaªgh± ca, mayañca patata½ var±;
sabbeva sadis± homa, ima½ ±gamma pabbata½.
21. “Idha s²h± ca byaggh± ca, siªg±l± ca mig±dham±;
sabbeva sadis± honti, aya½ ko n±ma pabbato”ti.
Tattha k±kol±ti vanak±k±. K±kasaªgh±ti pakatik±kasaªgh± ca. Patata½ var±ti pakkh²na½ seµµh±. Sadis± hom±ti sadisavaºº± homa.
Tassa vacana½ sutv± bodhisatto tatiya½ g±tham±ha–
22. “Ima½ ner³ti j±nanti, manuss± pabbatuttama½;
idha vaººena sampann±, vasanti sabbap±ºino”ti.
Tattha idha vaººen±ti imasmi½ nerupabbate obh±sena vaººasampann± hutv±.
Ta½ sutv± kaniµµho sesag±th± abh±si–
23. “Am±nan± yattha siy±, ant±na½ v± vim±nan±;
h²nasamm±nan± v±pi, na tattha visati½vase.
24. “Yatth±laso ca dakkho ca, s³ro bh²ru ca p³jiy±;
na tattha santo vasanti, avisesakare nare.
25. “N±ya½ neru vibhajati, h²na-ukkaµµhamajjhime;
avisesakaro neru, handa neru½ jah±mase”ti.
Tattha paµhamag±th±ya ayamattho– yattha sant±na½ paº¹it±na½ s²lasampann±na½ m±nanassa abh±vena am±nan± avamaññan± ca avam±navasena vim±nan± v± h²n±na½ v± duss²l±na½ samm±nan± siy±, tattha niv±se na vaseyya. P³jiy±ti ete ettha ekasadis±ya p³j±ya p³jan²y± honti, samaka½ sakk±ra½ labhanti. H²na-ukkaµµhamajjhimeti j±tigottakulappadesas²l±c±rañ±º±d²hi h²ne ca majjhime ca ukkaµµhe ca aya½ na vibhajati. Hand±ti vavassaggatthe nip±to. Jah±maseti pariccaj±ma. Evañca pana vatv± ubhopi te ha½s± uppatitv± cittak³µameva gat±.
Satth± ima½ dhammadesana½ ±haritv± sacc±ni pak±setv± j±taka½ samodh±nesi, saccapariyos±ne so bhikkhu sot±pattiphale patiµµhahi. Tad± kaniµµhaha½so ±nando ahosi, jeµµhakaha½so pana ahameva ahosinti.

Neruj±takavaººan± catutth±.