10. Dutiyar±hulasutta½

92. S±vatthinid±na½. Ekamanta½ nisinno kho ±yasm± r±hulo bhagavanta½ etadavoca– “katha½ nu kho, bhante, j±nato katha½ passato imasmiñca saviññ±ºake k±ye bahiddh± ca sabbanimittesu ahaªk±ramamaªk±ram±n±pagata½ m±nasa½ hoti vidh±samatikkanta½ santa½ suvimuttan”ti? “Ya½ kiñci, r±hula, r³pa½ at²t±n±gatapaccuppanna½ ajjhatta½ v± bahiddh± v±…pe… ya½ d³re santike v±, sabba½ r³pa½ ‘neta½ mama, nesohamasmi, na meso att±’ti evameta½ yath±bh³ta½ sammappaññ±ya disv± anup±d± vimutto hoti. Y± k±ci vedan±… y± k±ci saññ±… ye keci saªkh±r±… ya½ kiñci viññ±ºa½ at²t±n±gatapaccuppanna½ ajjhatta½ v± bahiddh± v± o¼±rika½ v± sukhuma½ v± h²na½ v± paº²ta½ v± ya½ d³re santike v±, sabba½ viññ±ºa½ ‘neta½ mama, nesohamasmi, na meso att±’ti evameta½ yath±bh³ta½ sammappaññ±ya disv± anup±d± vimutto hoti. Eva½ kho, r±hula j±nato eva½ passato imasmiñca saviññ±ºake k±ye bahiddh± ca sabbanimittesu ahaªk±ramamaªk±ram±n±pagata½ m±nasa½ hoti vidh± samatikkanta½ santa½ suvimuttan”ti. Dasama½.

Theravaggo navamo.

Tassudd±na½–
¾nando tisso yamako, anur±dho ca vakkali;
assaji khemako channo, r±hul± apare duve.