4. Dutiya-aniccasutta½

46. S±vatthinid±na½. “R³pa½, bhikkhave, anicca½. Yadanicca½ ta½ dukkha½; ya½ dukkha½ tadanatt±; yadanatt± ta½ ‘neta½ mama, nesohamasmi, na meso att±’ti evameta½ yath±bh³ta½ sammappaññ±ya daµµhabba½. Vedan± anicc±… saññ± anicc±… saªkh±r± anicc±… viññ±ºa½ anicca½. Yadanicca½ ta½ dukkha½; ya½ dukkha½ tadanatt±; yadanatt± ta½ ‘neta½ mama, nesohamasmi, na meso att±’ti evameta½ yath±bh³ta½ sammappaññ±ya daµµhabba½”.
“Evameta½ yath±bh³ta½ sammappaññ±ya passato pubbant±nudiµµhiyo na honti. Pubbant±nudiµµh²na½ asati, aparant±nudiµµhiyo na honti. Aparant±nudiµµh²na½ asati, th±maso [th±mas± (s². sy±. ka½.)] par±m±so na hoti. Th±mase [th±mas± (s². sy±. ka½.), th±maso (ka.)] par±m±se asati r³pasmi½… vedan±ya saññ±ya… saªkh±resu… viññ±ºasmi½ citta½ virajjati vimuccati anup±d±ya ±savehi. Vimuttatt± µhita½. Ýhitatt± santusita½. Santusitatt± na paritassati. Aparitassa½ paccattaññeva parinibb±yati. ‘Kh²º± j±ti, vusita½ brahmacariya½, kata½ karaº²ya½, n±para½ itthatt±y±’ti paj±n±t²”ti. Catuttha½.