17-46. Jal±buj±did±n³pak±rasuttati½saka½

408-437. S±vatthinid±na½ Ekamanta½ nisinno kho so bhikkhu bhagavanta½ etadavoca– “ko nu kho, bhante, hetu, ko paccayo, yena midhekacco k±yassa bhed± para½ maraº± jal±buj±na½ supaºº±na½…pe… sa½sedaj±na½ supaºº±na½…pe… opap±tik±na½ supaºº±na½ sahabyata½ upapajjat²”ti? “Idha, bhikkhu, ekacco k±yena dvayak±r² hoti, v±c±ya dvayak±r², manas± dvayak±r². Tassa suta½ hoti– ‘opap±tik± supaºº± d²gh±yuk± vaººavanto sukhabahul±’ti. Tassa eva½ hoti– ‘aho vat±ha½ k±yassa bhed± para½ maraº± opap±tik±na½ supaºº±na½ sahabyata½ upapajjeyyan’ti. So anna½ deti…pe… p±na½ deti…pe… pad²peyya½ deti. So k±yassa bhed± para½ maraº± opap±tik±na½ supaºº±na½ sahabyata½ upapajjati. Aya½ kho, bhikkhu, hetu, aya½ paccayo, yena midhekacco k±yassa bhed± para½ maraº± opap±tik±na½ supaºº±na½ sahabyata½ upapajjat²”ti. Chacatt±l²sama½.
(Eva½ piº¹akena chacatt±l²sa½ suttant± honti.)

Supaººasa½yutta½ samatta½.

Tassudd±na½–
Suddhika½ haranti ceva, dvayak±r² ca caturo;
d±n³pak±r± t±l²sa½, supaººe suppak±sit±ti.