6. S±sapasutta½

129. S±vatthiya½ viharati. Atha kho aññataro bhikkhu yena bhagav±…pe… ekamanta½ nisinno kho so bhikkhu bhagavanta½ etadavoca– “k²vad²gho, nu kho, bhante, kappo”ti? “D²gho kho, bhikkhu, kappo. So na sukaro saªkh±tu½ ettak±ni vass±ni iti v±…pe… ettak±ni vassasatasahass±ni iti v±”ti.
“Sakk± pana, bhante, upama½ k±tun”ti? “Sakk±, bhikkh³”ti bhagav± avoca. “Seyyath±pi, bhikkhu, ±yasa½ nagara½ yojana½ ±y±mena yojana½ vitth±rena yojana½ ubbedhena, puººa½ s±sap±na½ gu¼ik±baddha½ [c³¼ik±baddha½ (s². p².)]. Tato puriso vassasatassa vassasatassa accayena ekameka½ s±sapa½ uddhareyya. Khippatara½ kho so, bhikkhu mah±s±sapar±si imin± upakkamena parikkhaya½ pariy±d±na½ gaccheyya, na tveva kappo. Eva½ d²gho kho, bhikkhu, kappo. Eva½ d²gh±na½ kho, bhikkhu, kapp±na½ neko kappo sa½sito, neka½ kappasata½ sa½sita½, neka½ kappasahassa½ sa½sita½, neka½ kappasatasahassa½ sa½sita½. Ta½ kissa hetu? Anamataggoya½, bhikkhu, sa½s±ro …pe… ala½ vimuccitun”ti. Chaµµha½.