Supinaka-upam±

422. “Tena hi, r±jañña, taññevettha paµipucchiss±mi, yath± te khameyya, tath± na½ by±kareyy±si. Abhij±n±si no tva½, r±jañña, div± seyya½ upagato supinaka½ passit± ±r±mar±maºeyyaka½ vanar±maºeyyaka½ bh³mir±maºeyyaka½ pokkharaº²r±maºeyyakan”ti? “Abhij±n±maha½, bho kassapa, div±seyya½ upagato supinaka½ passit± ±r±mar±maºeyyaka½ vanar±maºeyyaka½ bh³mir±maºeyyaka½ pokkharaº²r±maºeyyakan”ti. “Rakkhanti ta½ tamhi samaye khujj±pi v±manak±pi vel±sik±pi [cel±vik±pi (sy±.), ke¼±yik±pi (s².)] kom±rik±p²”ti? “Eva½, bho kassapa, rakkhanti ma½ tamhi samaye khujj±pi v±manak±pi vel±sik±pi [cel±vik±pi (sy±.), ke¼±yik±pi (s².)] kom±rik±p²”ti. “Api nu t± tuyha½ j²va½ passanti pavisanta½ v± nikkhamanta½ v±”ti? “No hida½, bho kassapa”. “T± hi n±ma, r±jañña, tuyha½ j²vantassa j²vantiyo j²va½ na passissanti pavisanta½ v± nikkhamanta½ v±. Ki½ pana tva½ k±laªkatassa j²va½ passissasi pavisanta½ v± nikkhamanta½ v±. Imin±pi kho te, r±jañña, pariy±yena eva½ hotu– “itipi atthi paro loko, atthi satt± opap±tik±, atthi sukatadukkaµ±na½ kamm±na½ phala½ vip±ko”’ti.
423. “Kiñc±pi bhava½ kassapo evam±ha, atha kho eva½ me ettha hoti– ‘itipi natthi paro loko, natthi satt± opap±tik±, natthi sukatadukkaµ±na½ kamm±na½ phala½ vip±ko”’ti. “Atthi pana, r±jañña, pariy±yo…pe… “atthi, bho kassapa, pariy±yo…pe… yath± katha½ viya r±jaññ±”ti? “Idha me, bho kassapa, puris± cora½ ±guc±ri½ gahetv± dassenti– ‘aya½ te, bhante, coro ±guc±r²; imassa ya½ icchasi, ta½ daº¹a½ paºeh²’ti. Ty±ha½ eva½ vad±mi– ‘tena hi, bho, ima½ purisa½ j²vanta½yeva tul±ya tuletv± jiy±ya anass±saka½ m±retv± punadeva tul±ya tuleth±’ti. Te me ‘s±dh³’ti paµissutv± ta½ purisa½ j²vanta½yeva tul±ya tuletv± jiy±ya anass±saka½ m±retv± punadeva tul±ya tulenti. Yad± so j²vati, tad± lahutaro ca hoti mudutaro ca kammaññataro ca. Yad± pana so k±laªkato hoti tad± garutaro ca hoti patthinnataro ca akammaññataro ca. Ayampi kho, bho kassapa, pariy±yo, yena me pariy±yena eva½ hoti– ‘itipi natthi paro loko, natthi satt± opap±tik±, natthi sukatadukkaµ±na½ kamm±na½ phala½ vip±ko”’ti.