7. J±liyasutta½

Dvepabbajitavatthu

378. Eva½ me suta½– eka½ samaya½ bhagav± kosambiya½ viharati ghosit±r±me. Tena kho pana samayena dve pabbajit±– muº¹iyo ca paribb±jako j±liyo ca d±rupattikantev±s² yena bhagav± tenupasaªkami½su; upasaªkamitv± bhagavat± saddhi½ sammodi½su. Sammodan²ya½ katha½ s±raº²ya½ v²tis±retv± ekamanta½ aµµha½su. Ekamanta½ µhit± kho te dve pabbajit± bhagavanta½ etadavocu½– “ki½ nu kho, ±vuso gotama, ta½ j²va½ ta½ sar²ra½, ud±hu añña½ j²va½ añña½ sar²ran”ti?
379. “Tena h±vuso, suº±tha s±dhuka½ manasi karotha; bh±siss±m²”ti. “Evam±vuso”ti kho te dve pabbajit± bhagavato paccassosu½. Bhagav± etadavoca– “idh±vuso, tath±gato loke uppajjati araha½, samm±sambuddho…pe… (yath± 190-212 anucchedesu eva½ vitth±retabba½). Eva½ kho, ±vuso, bhikkhu s²lasampanno hoti…pe… paµhama½ jh±na½ upasampajja viharati. Yo kho, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati kalla½ nu kho tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Yo so, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati, kalla½ tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Aha½ kho paneta½, ±vuso, eva½ j±n±mi eva½ pass±mi. Atha ca pan±ha½ na vad±mi– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±…pe… dutiya½ jh±na½…pe… tatiya½ jh±na½…pe… catuttha½ jh±na½ upasampajja viharati. Yo kho, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati, kalla½ nu kho tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti? Yo so, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati kalla½, tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Aha½ kho paneta½, ±vuso, eva½ j±n±mi eva½ pass±mi. Atha ca pan±ha½ na vad±mi– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±…pe… ñ±ºadassan±ya citta½ abhin²harati abhininn±meti…pe… yo kho, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati, kalla½ nu kho tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Yo so, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati kalla½ tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Aha½ kho paneta½, ±vuso, eva½ j±n±mi eva½ pass±mi. Atha ca pan±ha½ na vad±mi– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±…pe….
380. …Pe… n±para½ itthatt±y±ti paj±n±ti. Yo kho, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati, kalla½ nu kho tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti? Yo so, ±vuso, bhikkhu eva½ j±n±ti eva½ passati, na kalla½ tasseta½ vacan±ya– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±ti. Aha½ kho paneta½, ±vuso, eva½ j±n±mi eva½ pass±mi. Atha ca pan±ha½ na vad±mi– ‘ta½ j²va½ ta½ sar²ran’ti v± ‘añña½ j²va½ añña½ sar²ran’ti v±”ti. Idamavoca bhagav±. Attaman± te dve pabbajit± bhagavato bh±sita½ abhinandunti.

J±liyasutta½ niµµhita½ sattama½.