Dutiya-ibbhav±davaººan±

265. Aparaddhunti aparajjhi½su. Ekamid±hanti ettha idanti nip±tamatta½. Eka½ ahanti attho. Sandh±g±ranti rajja-anus±sanas±l±. Saky±ti abhisittar±j±no Sakyakum±r±ti anabhisitt±. Ucces³ti yath±nur³pesu pallaªkap²µhakavett±sanaphalakacittattharaº±dibhedesu. Sañjagghant±ti uppaº¹anavasena mah±hasita½ hasant±. Sa½k²¼ant±ti hasitamatta karaºa-aªgulisaªghaµµanap±ºippah±rad±n±d²ni karont±. Mamaññeva maññeti evamaha½ maññ±mi, mamaññeva anuhasanti, na aññanti.
Kasm± pana te evamaka½s³ti? Te kira ambaµµhassa kulava½sa½ j±nanti. Ayañca tasmi½ samaye y±va p±dant± olambetv± nivatthas±µakassa ekena hatthena dussakaººa½ gahetv± khandhaµµhika½ n±metv± m±namadena matto viya ±gacchati. Tato– “passatha bho amh±ka½ d±sassa kaºh±yanagottassa ambaµµhassa ±gamanak±raºan”ti vadant± evamaka½su. Sopi attano kulava½sa½ j±n±ti. Tasm± “mamaññeva maññe”ti takkayittha.
¾sanen±ti “idam±sana½, ettha nis²d±h²”ti eva½ ±sanena nimantana½ n±ma hoti, tath± na koci ak±si.