Dutiya-aputtakasutta

Pucch±– dutiya-aputtakasutta½ pan±vuso bhagavat± kattha ka½ ±rabbha kismi½ vatthusmi½ kathańca bh±sita½.
Vissajjan±– s±vatthiya½ bhante r±j±na½yeva pasenadi½ kosala½ ±rabbha bh±sita½. R±j± bhante pasenadi kosalo bhagavanta½ upasaŖkamitv± “idha bhante s±vatthiya½ seµµhi gahapati k±laŖkato, tamaha½ aputtaka½ s±pateyya½ r±jantepura½ atiharitv± ±gacch±m²”ti evam±dika½ vacana½ avoca. Bhagav± ca bhante “evameta½ mah±r±ja, evameta½ mah±r±ja, bh³tapubba½ so mah±r±ja seµµhi gahapati taggarasikhi½ n±ma paccekasambuddha½ piŗ¹ap±tena paµip±des²”ti evam±din± tassa seµµhissa gahapatissa at²ta½ vatthu½ ±haritv± pariyos±ne cat³hi g±th±hi bh±sita½.
Dhańńa½ dhana½ rajata½ j±tar³pa½, pariggaha½ v±pi yadatthi kińci,
d±s± kammakar± pess±, ye cassa anuj²vino.
Sabba½ n±d±ya gantabba½, sabba½ nikkhippag±mina½;
yańca karoti k±yena, v±c±ya udacetas±.
Tańhi tassa saka½ hoti, ta½va ±d±ya gacchati;
ta½vassa anuga½ hoti, ch±y±va anap±yin².
Tasm± kareyya kaly±ŗa½, nicaya½ sampar±yika½;
puńń±ni paralokasmi½, patiµµh± honti p±ŗina½–